A másik szemem nagyon nevet, örül, és a fellegekben jár. Hogy mégsem vesztettem el a látásomat, az annak köszönhető, hogy az egyik szemem meg annyira maga alatt van, hogy legszívesebben kiszúratná magát a kezemmel.

- Akarsz beszélni róla?

- Hagyjál! Felvágom az ereimet!

- Figyelj, ez nem megoldás. Mondd el, mi a baj, és találunk rá megoldást, igérem.

Szembogarában egy zsilettpenge képe verődik vissza. Gyorsan elteszem a fiókba.

- Ez nem fog menni. - mondom az egyik szememnek - Itt én vagyok a főnök. Mondd el, mi a bajod.

- Nem!

Na most erre mit lépjek? Mit tudnék neki felajánlani? Szemcseppet? Vagy fenyegessem meg? Mégis mivel fenyegtnék meg egy szuicid szemgolyót? Hogy kiszúrom? Ne nevettess.

- Kapsz szemcseppet.

- ...

- Dupla adagot.

- Áll az alku.

Leszaladtam a patikába egy szemcseppért és nyomattam egy jó nagy adagot az egyik szememre, még ott helyben. Hazafelé kiöntötte nekem az üveges testét.

Mint megtudtam, az a baja, hogy KISZIVÁRGOTT A DEATH MAGNETIC!

Szegény. A másik szemem persze gyorsan előkapart valami dugipálinkát és szemtelenül elkezdett ünnepelni. Állítólag egy francia lemezbolt "véletlenül" hamarabb elkezdte árulni az új lemezt (mindössze 9 napot tévedtek, biztos nem volt elég egyértelmű a kiadó). Mindenesetre azonnal szétterjedt a neten, és először nem akartam hinni a szememnek. Végül be kellett látnom, mert a fülem nem hazudhat, ugyanis a Metallica honlapján kintlévő 6 track is egyezik a torrentben lévőkkel. Letöltöttem és meg fogom venni, remélem ti is. Review hajtás után.

1 óra 14 perc - mindezt 10 track foglalja magába, vagyis nagyjából 7 perc körül mozognak a számok.

Nézzük sorban.

1. That Was Just Your Life (7:08). Szívdobogás. Erőteljes, néhány hangos riff, torzító nélkül. Bekapcsolódik a basszus, a szívdobbanásokkal versenyezve. Belép a torzító. Ismerős hangzás. Jön az ének, pattogós, mérges. de persze nem ordítós. Első hallásra a Blackened ugrik be, úgy mindennel együtt. Nincs olyan pillanata a számnak, amikor bárkiben felmerülhetne, hogy ez nem Metallica. EZ METALLICA. Kissé repetitív, de erős riffek és versszakok. Majd beszúrva csak úgy mellékesen az utóbbi évek metálzenékének egyik legőrületesebb szólója... ajjh, de rövid... remélem még lesz :). Mint első szám, deklárálja az albumot a zenei skálán, és bebizonyítja, hogy valóban azt kapjuk amit vártunk: Metallicát! Ha kategorizálnom kellene, akkor azt mondanám, hogy ez a szám Justice éra (az Édenkert :D) egy késői sugára :P.

2. The End Of The Line (7:52). A missionmetallica.com-ról már jól ismert riffel indít a szám. Nem bíztak semmit a véletlenre. Damage Inc. És most itt közbeszúrnék egy gondolatot azoknak címezve, akik most azt állítják, hogy ezek a számok a régiek átiratai. Nos, ebben van igazság, de csak olyan szinten, hogy ugyanazokra a stíluselemkre épülnek fel a számok. Ettől old-school a hangzás. Lehet fanyalogni, de nem muszáj megvenni. És azt hiszem a fanyalgók között nagy számban találhatók meg azok, akik 2003-ban azért sírtak, mert a Load-ReLoad éra után újra régi hangzást akartak. Most itt van, örüljünk neki közösen és elfogulatlanul (nyilván nem kötelező szeretni, csak keressünk értelmes érveket, miért nem, ha vitatkozunk. Én leírom, miért igen). 4 perc környékén a verze riffjéből gyönyörűen kifejlődik egy szóló, James és Kirk által egyszerre pengetve. Ennek újszerű hangzása van. Majd erre építve egy király effektel bevezetve (kiskocsi fékez, LoL :D:D) Kirk ismét a veszett kutyák elé dob egy zseniális pedigree-darabkát: rengeteg wah-wah, sok fantázia és elképesztő tempó és belecsipogó harmonikusok: zseniális - sajnos ismét rövidebb a kelleténél :(. (de lesz még itt 10 perces szám :D). Utána egy bridge a számban: Load-feeling!, majd észrevétlen visszavezetés az eredeti témához. Tökéletes.

Plusz öröm: értelmes szöveg XD.

Drop the hourglass of time
Spinning sand we will not find
As we gather here today
We bid farewell 

Valljuk be, az értelmes szövegek már jó ideje nem jellemezték a Metallicát :D.

3. Broken, Beat & Scarred (6:25 - csak?! :D). Az előző szám kezdő riffjéhez és ismét a Blackened-hez kísértetiesen hasonlító bevezetés, súlyos folytatás és némileg újszerű hangzás. Rise, fall down, rise again! Ami nem öl meg, erősebbé tesz, ez a cseppet sem rejtett üzenet (aki meghallgatja, vagy olvassa a szöveget, tudni fogja, miről beszélek :D). Talán ez lehetett volna az egyik szám, ami nem éri el az 5 perces hosszat, vagy legalább több szöveget kellett volna írni hozzá :/. Mindenesetre úgy gondolom, hogy élőben igen jó lehet ez a szám (is). Egy csipetnyivel ezen is több új hatást érzek, de nem tudnám szavakba önteni. Lehet, hogy ez a szerkesztési elv?

4. The Day That Never Comes (7:56). Ez a szám az első single az albumról, és nem véletlenül. Ez az "epic song", és lényegében tisztán új hangzás, de a régire építkezve. Egyszerű bevezetés, nekem a lassan csepergő eső jut róla eszembe. Ritkásan elejtett, de határozott lábdob, ilyet már hallottunk. Fülbemászó riff, torzított gitárból, majd tovább egy csuklóból (Kirk csuklójából) odavetett szólóra (remélem érzitek ennek a súlyát: amikor Kirk Hammett "odavet" egy szólót). Finoman belépő ének (nem kiabál, ez hiányzott egy kicsit). Lírai szöveg, zene és szöveg összhangja. Van íve az egésznek. (még nem hallottam az egész albumot, de lefogadom, hogy ez a legjobb szám). Egyszerűen nem találok kivetnivalót benne.

Waiting for the one
The day that never comes
When you stand up and feel the warmth
But the sunshine never comes, no
No, the sunshine never comes

Egyszerűen jó. Szóló. Elolvadok. Kreatív, elképesztően technikás, iszonyú gyors, és van benne szenvedély - és nem csak a hangnemek miatt való ehhez a számhoz, hanem mert olyan érzelmeket közvetít, mint az egész szám. A szóló után tempóváltás és bekeményítés - talán összességében a One-hoz tudnám hasonlítani, de nem elsősorban a hangzás miatt (az inkább újabb), hanem a szerkezete és a zsenialitása miatt.

5. All Nightmare Long (7:58). Jópárszor meghallgattam ezt a számot, hogy az előképét megtaláljam, de arra jutottam, hogy néhány bejáratott megoldástól eltekintve ez teljesen new stuff (és nem mellesleg jó!). Imádom a refrént:

‘Cause we hunt you down without mercy
Hunt you down all nightmare long
Feel us breathe upon your face
Feel us shift, every move we trace
Hunt you down without mercy
Hunt you down all nightmare long, yeah

Közben rájöttem, hogy van ám neki egy halvány előzménye, ami sajnos a legtöbbek figyelmét elkerülte az album körül elhatalmasodó, kollektív fujjogás miatt: Ez pedig az Invisible Kid a St Angerről!

6. Cyanide (6:39).  Több mellett ez lesz az egyik szám az új albumról, ami várhatóan bekerül a szokásos élő repertoárba, ugyanis már ugye többször játszották élőben, méghozzá jól, plusz tipikus headbangelős szám, mint arra az előző posztban, endorfin hatása alatt már utaltam volt. Erre is csak azt tudom mondani, hogy nagyon újszerű. A stílusjegyek itt is köszönik szépen, jól vannak, ámde összességében egy remek számot kapunk. Zúzda, jól kiabálható refrén, és egy mesteri szóló (ezúttal nem keveslem). Ez a szám hangos :D.

7. The Unforgiven III (7:46). Magasra tették a lécet a címválasztással. A Cyanide agressziója után simogatásként érnek a finoman aláhulló zongorahangok és a háttérben csendben meghúzódó vonósok, és mondjátok, hogy WTF, de rézfúvósok is. Az intro végeztével ezeknek nyoma sincs. Torzítatlan és mély hangok vezetik be a számot. Arra számítottam, hogy egy Unforgiven II-utánérzést kapunk, valahogy úgy, ahogy a hollywood-i folytatások szoktak sikerülni. De tévedtem. Ez a szám semelyik korábbi albumon nem kaphatott volna helyet. Teljesen egyedi, nem megy át érzelgősségbe, ugyanakkor lírai. Mondanom sem kell, hogy ismét egy elképesztő szólót rajzol Kirk. És hogy átugrották -e a lécet? Ezt most még nem tudom megválaszolni. Van néhány dolog, ami nem tetszik annyira egyelőre, de majd később elválik. Végülis egyben van az egész, és semmiképpen nem mondanám, hogy rossz, sőt, kifejezetten jó, csak az "apróságok" közbeszólnak. De a szöveg ismét jó.

How can I be lost
If I’ve got nowhere to go?
Searched for seas of gold
How come it’s got so cold?
How can I be lost?
In remembrance I relive
So how can I blame you
When it’s me I can’t forgive?

8. The Judas Kiss (8:00). Az egyik első szám, amiből szöveggel is hallhattunk részletet a MissionMetallica.com-on.

Bow down,
Sell your soul to me,
I will set you free

Ismét visszatérünk a keményebb témákhoz. Elő lehet venni a Cyanide közben felrázódott ördögvillákat ismét :). Ha esetleg valaki nálam műveltebb egyén talál is konkrét előzményét a korábbi számoknak (amiknek én magam nem találtam), nagy valószínűséggel ennél a számnál ő is elvérzik majd. Egy őrült (szó szerint: őrült) szóló teszi kerekké a számot, közben némi szövegbeszúrással. Csillagos ötös.

9. Suicide & Redemtion (9:57). A tízperces :). Méghozzá szöveg nélkül, úgyhogy aligha fogják ezt élőben eljátszani, pedig én szívesen meghallgatnám :). Mivel nincs szöveg, a terjedelem miatt az a veszély fenyeget, hogy unalmassá válhat a szám, de ez szerencsére nem következik be. Persze progresszív a szám, de valóban tettenérhető az igyekezet, hogy ne váljon repetitívvé. Az első 4:00 környékén váltja fel a következő, ahol egy dallamos szól kezdődik, és ne nézzetek hülyének, majd meglátjátok: most így elsőre az In Flames ugrik be róla :). Komolyan. Ez tart körülbelül 5:40-ig, ahonnan egy nem éles, de határozott váltással visszazökkenünk a trash szilárd talajára. Hamisítatlan Kirk szóló következik, néhol James támogatással. Ismét sok wah-wah. 7:30 duplázó WTF? Volt már tudom, de akkor is, egy kicsit meglepő. Szerencsére nem viszi túlzásba Lars :). 8:25: 3. rész. Ööö. Hát. Innentől azt vártam, hogy mikor lesz már valami érdekes megint. Nem lett :(. Úgy gondolom, hogy nem kellett volna erőltetni, hogy legyen egy ennyire hosszú szám, még a Call of Cthulu emlékére sem :/. A harmadik részig nagyon jó, de onnan elég ötlettelen.

10. My Apocalypse (5:10). A legpörgősebb szám, a Damage-hez tudnám talán mérni leginkább, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy továbbra is egy új albumot hallgatunk. Rövid sorok, gyors szám: hamar véget ér (van azért itt is szólónk, nem is akármilyen, csak már nem tudom elég kreatívan kifejezni magam: tényleg klassz a szóló)

Deadly vision
Prophecy revealed
Death magnetic
Pulling closer still

Hát ilyen ez a Death Magnetic. Csak húz magához. Nekem megnyerte a tetszésemet, nagyon-nagyon. Alig várom, hogy a legtöbb szám élőben is megszólaljon. Ami eddig ment élőben, az nagyon meggyőző volt (Cyanide és The Day That Never Comes). Összesítve valóban azt tudom mondani, hogy a The Day az album csúcsa, és vele együtt valószínűleg gyakori vendég lesz a koncerteken a Cyanide, az All Nightmare Long (ez nagyon tetszik) és a The End Of The Line.

Contra

Igen, ilyen is van, sajnos. Elhihetitetek, én lennék a legboldogabb, ha azt mondhatnám, hogy tökéletes az új lemez, de nem az. A legnagyobb bajom az, hogy van néhány szám, élen a Broken, Beat & Scarred-del, ami elbírt volna még egy kevéske ötletet és néhány sor szöveget. A számok 6+ perces hossza egy olyan dolog, amit talán nem kellett volna erőltetni, régi idők emléke ide vagy oda, bár ez egy olyan dolog, hogy a jelen album célközönsége pont nem fog emiatt sírni.

Unforgiven III. Mint mondtam, jó szám, de nem olyan jó, mint az elődei. Annyit például megtehettek volna, hogy szintetizátor helyett valódi zongorával veszik fel az introt, ami egyébként jól sikerült. Összességében viszont jó, de az ilyen apróságok elrontják az összképet.

Hetfield és az éneklés. Ugye, ugye. Maradjunk annyiban, hogy nem Hetfield énekhangjáért szeretjük a Metallicát :). (Bár hozzáteszem, volt szerencsém meghallgatni a Leeds fesztiválos The Day That Never Comes-t, és ott csak a vége felé csúszkált el a hangja, lehet, hogy megint énekórákat vesz :D).

De ne legyen ilyen a vége

Mert ez egy állati jó album. Komolyan. És bár jómagam nem tartozom a St. Anger-gyűlölők népes táborába, el kell ismernem, hogy ez az album jobban sikerült. Ez most annyira új kezdet, mint a Black volt annak idején: simán jöhetett volna ez a Justice után.

Azt hiszem, sokaknak fog tetszeni ez a lemez, és lesznek olyanok, akik majd rókabőrt emlegetnek. Én úgy gondolom, hogy ilyen alapon a Master egy Ride átirat volt, ahogyan a Justice egy Master átirat. Load - ReLoad páros.

Én örülök, nagyon.