Hát sajnos, az egyetlen buszomat lekéstem, és vonattal kellett hazautaznom. Bár utólag a hírekben láttam, hogy iszonyatos tülekedés volt a Népligetben, na az nem hiányzott, pláne, hogy a 8 éves húgomat vittem magammal.
Felhívtam a MÁV ügyfélszolgálatot, ahol a nagyon türelmes* ügyintéző elmondta, hogy Kőbánya-Kispestről körülbelül óránként indulnak vonatok Szolnok irányába (50-70 perc). És ha kimegyek, akkor nem járhatok úgy, hogy három órát kell várnom? Valószínűleg nem, az utóbbi napokban mindig így jártak a vonatok, de nincs garancia semmire.
Arra a kérdésemre, hogy az órának melyik részén várható a vonat, nem tudott felelni.
Köszönöm, viszonthallásra. Köszönjük hívását!
*: Az a fajta szenvtelen türelem volt a hangjában, mint a sok bunkó embert tapasztaló pénztárosoknak és eladóknak. El tudom képzelni mit kaphat egy óra alatt.
A hármas metróval kimentünk „Kökire” és a meglepően üres állomáson bementünk az információs pulthoz. Az üresség okozója az volt, hogy épp akkor ment el a vonat :/. Sebaj, egy órát kell várni. Vettem egy újságot, meg a húgomnak egy Buci Macit, amiben volt egy kicsi mágneses rajztábla (egyébként 10 perc múlva már eltört... jellemző), és „mivel ilyen sokmindent vettek, Apunak adok egy kávét ajándékba”, mondta az újságos néni. Hehe.
Nem nagyon utaztam még Kőbánya-Kispestről, de elég lesúlytó állapotban van, még a többi pályaudvarhoz képest is, pedig - a Déli kivételével - azok is kiérdemelték a „Budapest segglyukai” címet. Egyrészt undorítóan koszos, büdös, tele van büdös, részeg, éneklő-kiabáló csövesekkel, és mindenhol beázik, szeles az egész, másrészt a kukát nem csak elvétve látni, hanem minden elérhető helyen. (A beázást szellemesen illusztrálja ez a mondat, ami után eldöntöttem, hogy posztot írok az utazásról: „Vigyázz, Csenge, pocsolya!” - ezt az épületben mondtam a húgomnak, hogy kikerülje a beázásból származó víztócsát).
Egy ideig az egyik peronon álltunk, ahol vonatot sejtettem, de túl hideg volt, úgyhogy felmentünk sínek fölötti átjáró folyosóra. Sajnos itt ugyanolyan szél fújt, mintha nem lenne építmény, így beljebb mentünk, a pénztárhoz. Mostmár rengeteg ember volt, akiknek egy része a Nyugatiból érkezett, ahol azt mondták nekik, hogy óra:17-kor mennek a vonatok. Ezt furcsállottam, mert a telefonos ügyfélszolgálatnál azt mondták, hogy nem lehet tudni... Elképzelhetőnek tartom, hogy az információnál megunták, és elkezdték ezt mondani az embereknek.
Az emberek többnyire türelmesen, egymással beszélgetve várták a vonatot, néhányan kissé mérgelődve. Voltak olyanok is, akik nem bírták elnyomni a bennük lakozó proletárt, és hangos, hosszú, de nem túl választékos, és sokszor tartalmilag (is) értelmetlen káromkodással adták a pénztáros tudtára, hogy a sztrájkolók célkitűzéseivel nem értenek egyet (mondanom sem kell, az idegrendszerük értelmi dúcához, hogy a pénztáros éppen nem sztájkol, amikor nekik ad jegyet és infromációt.
A sztrájkolók célkitűzéseivel én magam sem értek egyet. A 250 ropi a MÁV-Cargo eladásából egyszerűen nonszensz, még akkor is, ha szóbeli ígéret történt rá, akár csak a külön béremelés a kiszervezett cégnél dolgozóknak (mégis mire fel? milyen kár érte őket?). Tovább rontja a helyzetet, hogy a VDSZSZ akkor is folytatja a sztrájkot, ha véletlenül teljesítenék a képtelen követeléseiket. Komolyan mondom, nem tudom miért sztrájkolnak akkor. Legalábbis a vezetőik miért tartják ezt fenn, mert azt megértem, hogy a tömegbázisuk miért áll mögöttük. Az mostmár nyilvánvaló, hogy nem a megegyezés reményében sztárjkolnak Gaskóék, ha eddig a követlelések légbőlkapottsága miatt nem is volt az.
Az érem másik oldala, hogy joguk van sztrájkolni, akkor is, ha azt követelik, hogy a kalauzok egyenöltözéke rózsaillatú és szivárványszínű legyen. Természetesen inkább pénzért sztrájkolnak, ami érthető is: rosszul állunk anyagilag, az egész ország. És ezért elsősorban a mostani kormány tehető felelőssé, mint azzal a vezetőjük is egyetért.
Kb. egy óra múlva megjött a vonat, ami szerencsére fűtve volt, és nem is voltak rajta túl sokan. Személyvonat volt, úgyhogy soká tartott az utazás, de egyéb kellemetlenség nem ért (eltekintve a sok prolitól).
Csenge csúnyán köhögött estére, sikerült az állomáson megfáznia szegénynek.
